Lefeküdtem fél kilenc magasságában aludni, és tizenegykor rájöttem, hogy ez nekem nem megy. Átállt a bioritmusom, és holnap faszkileszek. Mindegy. Ha most nem írom ki ezt magamból, akkor egész éjszaka nem fogok aludni.
A problémám az, hogy néhány napja érzem a 3 lépés távolságot Balázs részéről, és ilyenkor elkezdek pánikolni. Vagy iszonyú idegesítő módon megfojtom a szeretetemmel, vagy beleőrülök abba, hogy keresem a hibát magamban, és az összes kisebb lelki érvágás. Félek attól, hogy elveszítem, mert egy hónap alatt hihetetlen fontos lett nekem, pedig nem szoktam közel engedni magamhoz senkit, főleg nem ilyen rövid idő alatt. Lényegében már a szalagavatón megleptem magam, hogy mosolyogva tudtam neki olyan dolgokról mesélni, amikről eddig szinte senkinek, és pszichológusnak is csak zokogva. Elcsitította bennem az összes régi fájdalmamat, és nem tudom mivel. Kezdem érezni, hogy vagy nagyon boldog leszek, vagy nagyon megborulok miatta.
Ez a távolságtartás eléggé megzavart. Eddig nem volt vele problémám, hogy amikor olyanom van, akkor írjak neki egy aranyos sms-t, de ma többször elővettem és eltettem a telefonomat, mert meggondoltam magam. Nem akarom, hogy úgy tűnjön, zaklatom.
Amikor végzett ma a próbával felhívott. Nem sokat beszéltünk, de jól esett hallani a hangját, de észrevettem azt is, hogy baj van. Egy kicsit muszáj néha félretennem a saját problémázásomat, és odafigyelni rá. Nem lehetek önző, nem várhatom el, hogy ő figyeljen rám mindig.
Nem tudtam aludni, Francsi felkeltett facebook-chaten, de eltűnt fél óra után. Küldtem egy sms-t Balázsnak, mert körülötte járt minden gondolatom amikor aludni próbáltam, és messze került az álom, reméltem, hogy egy picit megnyugszom ha beszélünk.
Felhívott, és elég sokat telefonáltunk, elmesélte mi volt vele ma a próbán, elmesélte a gondolatait, és borzasztó idegesítő volt, hogy mindenkinek pont ilyenkor jut eszébe hogy beszélgetni kell velem. Ha Vele beszélek, akkor kizárólag Rá akarok figyelni. Leépítettem az embereket, aztán folyt tovább a beszélgetés. Jó hogy meg tud nevettetni.:) Már nem is tudom, hogy jutottunk el a baglyos témához. Nem lelkesedik annyira a szexualitás iránt mint én. A baglyos játék arról szól, hogy ha egy hónapig nem szexelsz, akkor van egy baglyod. Legalábbis ennyit vettem le belőle. Igazából rohadtul nem értem se a lényegét, se a célját, se semmit, ha valaki nem akar szexelni, akkor azt ne éjszakai madarakra fogja. Balázs nyafogott, hogy elvesztette a 22 baglyát, én meg megkérdeztem, hogy kell-e új. Szóval valójában ez azt jelentette, hogy szeretné-e megszüntetni velem a szexuális viszonyát. Nem válaszolt. NEM VÁLASZOLT! Mostmár semmit nem értek. Mit akar? Ez valami fura " hogyan építsük le a barátnőnket" stratégia? Tényleg nem akar lefeküdni velem? És még azon a "tedd el a pornószínésznő énedet" eseten voltam kiakadva... A baj ottvan, hogy tényleg sokmindenre képes vagyok ezért a pasiért, mert szeretem, de van egyáltalán értelme? Nem tudom összekötni a dolgait, nem tudok értelmes következtetést levonni abból, hogy szilveszterkor hótrészegen éjfélkor úgy vallott szerelmet, hogy majdnem összeestem, és elolvadtam, és elpárologtam, bár néhány szó amit használt nem létezett, de akkor is tündér volt, ugyanakkor másnap takarít-tesz-vesz, elvan, és nagyon nincs ott velem (azóta ezt érzem, hogy nagyon nagyon messze jár) és ma még beadja, hogy baglyot akar? Tényleg, majdnem őszíntén megnyugodtam és jól éreztem magam a mai telefonálás után, de ez kellett. Most még el se jutottam odáig, hogy saját magamban keressem a problémát. Ha így belegondolok, akkor valószínű nálam van a baj, mert elég sokminden egybevág ezzel kapcsolatban. Nem szeretném most részletezni, mik játszódnak le az agyamban a bennem keresendő problémákkal kapcsolatban. Nem tudom mit kéne tennem, mert ha vért izzadva a padlón kúszva küzdök érte, akkor csak megijesztem, és mégjobban eltávolodik tőlem, ha úgy teszek, mintha semmi se lenne, akkor azt fogja gondolni, hogy leszarom, ha meg visszavonulok, akkor még csak meg se próbálok tenni azért, hogy bármi történjen. Össze vagyok zavarodva, nem tudom mi lenne a helyes lépés, és fogalmam sincs, hogy mi játszódik le benne velem kapcsolatban, lehet hogy az egészre csak ráparáztam, de valahogy nem működik a kommunikáció. Nem bízik bennem. Lassan már magamban sem fogok. Tudatosult bennem, hogy az amit bezárok magamba, attól még ottvan, hogy nem foglalkozom vele. Balázs félt saját magamtól, ami elég ijesztő. Tényleg ennyire megbízhatatlan és destruktív lennék? Való igaz, történtek velem dolgok, megvoltak a reakcióim, de aki vágta magát, az már nem én vagyok. Bármennyire elborultam az elmúlt néhány hónapja, igen, volt hogy pengét vettem a kezembe, de nemet mondtam rá. Undorodom attól az érzéstől amit régen ilyenkor éreztem. Soha nem lennék rá képes többet. Van, hogy fájnak dolgok, van hogy borzalmasan érzem magam, és csak feküdnék egy elsötétített szobában, aludnék, és amikor ébren vagyok, nem tudnék mást tenni, mint sírni. De ez természetes. Ha nem tombolom ki magam, akkor minden fájdalom ugyanúgy el lenne fojtva bennem, mint az eddigiek, aminek hát... szar vége lett. Rájöttem valamire: néha sírni kell. Nem volt egészséges, ahogy a dolgokat eddig kezeltem. Ez van. Az elmúlt néhány napban bennevagyok a saját kis érzelmi viharomban, néha rámtör a sírógörcs. Remélem azért mert meg fog jönni. Nem szeretnék ketten lenni. Egyedülálló anyaként érettségi nélkül elég kevés lehetőségem lenne az önmegvalósításra. Kegyelemért könyörgöm a szerevezetemnek, hogy tudatosítsa magában, még nem ideális semmilyen körülmény ilyenekre. Az alkohol és a drog nem előnyös egy terhes nőnek, a dohányzásról meg rohadt nehéz leszokni, szóval légyszives vedd tudomásul, hogy most NEM ALKALMAS. oké?? 4,5 óra múlva kelek, és kezdődnek a borzasztó darálós napok. Hihetetlenül nem vágyom vissza a suliba, magával a tanulás tényével nincs bajom, de azzal, hogy egy csomó szarházival töltsem el a napjaimat... na ne... Gondolkodom a magántanulóságon. Sokkal eredményesebb lenne, és úgy oszthatnám be az időmet, ahogy az nekem megfelelő. Elkezdhetnék kegyetlen módon táncolni. Jazz, Krump, Tangó, Balett, Társastánc... amit csak akarsz. Nagyon jó lenne. Dolgozhatnék mellette, akkor valamilyen szinten talán anyu se verné ki azonnal a hisztit. Sajnos ez még egy ideig tervezés alatt. Jövőre angol meg informatika érettségi. Az elég baj lesz. Legalábbis abban az esetben, ha sikerül mindenből átmennem. Nem vágyom egy újabb pótvizsgára, szükségem van a nyaramra. Várom már, nagyon sok a tervem. Új dolog a tervek között, hogy most Balázst is beletervezem.:)) Jó lenne, ha biztos pont maradna az életemben.
Na hát a fejemben is kb ilyen össze-vissza vannak a gondolatok, mint ebben a postban. Sőt. Szerintem még rosszabb. Még megvárom Balázs alkotását, szeretném felfogni a gondolatait, legajább a blogja formájában. Aztán húzok aludni. 4 óra alvás, te szent ég, holnap meg fogok halni.
