~LadyGirbalia~

Öhm. Tegnap este a nagyszülők végiglátogatása után kimentem a Király utcához, ott találkoztam Francsival, és mentünk 57-be (kocsma), ahol ottvolt már Haki meg Macska, és később csatlakozott Misi is. Elkezdtünk inni, söröztünk Jägereztünk, iszonyatjól elvoltunk, aztán Haki lelépett, és vissza is jött a kis felszerelésével. Nagyon csúnyán kivoltam, sokat ittam, és a drog nem éppen vált előnyére az állapotomnak, Balázs is hívott, hogy találkozzunk, szóval odajött értem éppenhogy még tudtam magamról.Beültünk a kocsiba, én ott elvesztem. Az idő folyékony massza lett, a tájból körülöttünk csak villogó fényeket és ijesztő torz formákat láttam, és ebben a képlékeny hirtelen rámszakadt új világban megeredt a nyelvem, beszéltem mindenről ami bennem volt őszintén. Már előtte 57-ben is rám jött az őszinteségi roham, Francsinak megmondtam, hogy hiányzott, és nagyon fontos nekem, és nem akarom mégegyszer elrontani, a négy fiút egyszerre fárasztottam azzal, hogy szerelmes vagyok, mindenről véleményt alkottam, és ha valaki szembeszállt velem, akkor üvöltve védtem különbőző idióta érvekkel az álláspontomat. Szakadtunk. Nagyon durván kivoltam. Jó hogy Balázs hazahozott, mert nem tudom mi lett volna velem ha ő nem vigyáz rám.. Hazafelé a flash-elés és az őszínteségi kitörés mellett nem sokat csináltam, amikor megcsúsztunk a kanyarban, és felfutottunk a patkára, akkor is csak átadtam magam az adrenalin-függőségből fakadó kielégülésnek. Utána rámjött egy kis para, de nem volt vészes, elég tompa voltam hozzá, hogy ne aggódjak semmin. Hazaértünk, nálam aludt, mert enyhe pánikban közöltem vele, hogy nem fogom hazaengedni, és ittalszik. Kivételesen nem kellett órákat könyörögni érte, szerencsére nem hülye. Felértünk, és elborultam, rámjött a nimfománia. Egymásnak estünk, de még mielőtt teljesen elvesztünk volna leállított, kezd nem segíteni rajtam az a kifogás, hogy "de nemrég volt meg"... Lassan elrohanok nőgyógyászhoz feliratni fogamzásgátlót, mertegyszerűen ez így tökéletes, és így imádom. Ölelkeztünk, én pedig megint vallottam. Utána órákig, és hihetetlenül... Amitől teljesen kivagyok, és a tűréshatárom végére tud tenni vele, az amikor ÚGY néz a szemembe. Nem tudom leírni milyen, de minden benne van. Kéjjel keveredett vágy, egy kis türelmetlenség, élvezet, kielégülés, és nagyon-nagyon sok érzelem. Tényleg megőrít vele. Wáhh.!!<3 Sokáig elvoltunk, aztán egymás karjaiban zuhantunk álomba. Hajnalban hallucinációkra keltem. Rémes volt, süllyedtem lefelé, aztán zuhantam, aztán nem... Nem tudtam mi van velem, kicsit bepánikoltam. Nem tudtam rendesen levegőt venni, kalapált a szívem. Balázs felkelt, és megpróbált kezdeni velem valamit, több-kevesebb sikerrel. Felöltöztünk, megitatott, egy idő után kezdtem jobban lenni, hoztam sütit is, mert rámjött.Egy ideig még zaklattak különböző halvány látomások, de nem voltak annyira rosszak mint az elején. Hat körül megint elaludtunk. Reggel az édesanyja telefonjára keltünk, délre haza kellett érnie. Defekttel. Úgy, hogy apu még alud, amikor mi keltünk. Én egy picit felhúztam magam, nem tudom miért. Lehet hogy túl sok empátia volt bennem abban a pillanatban, és tudom magamról, hogy gyűlölöm a kényszereket, és a korlátokat. Megcsinálták a kocsit, és hazament, ma nem sokat tudtunk együtt lenni, és ahogy elnézem holnap se sokat leszünk.. Kezdődik a pánik, mindjárt vége a szünetnek, és vele akarok lenni!! >_< Ki kéne találnom valami közös programot, vagy valamit amivel meglephetem, jól esne egy picit kedveskedni. Na ezen gondolkodom.:)