Nos. Egy darabban életben hazajutottam, és ennek jelen körülmények között határozottan örülök. A szilveszterünk úgy nézett ki, hogy Balázzsal és Bencével kocsival indultunk neki, megcéloztuk Veresegyházát, de gőzünk nem volt arról, merre menjünk. Fő a határozottság és felkészültség, és ezt a következő mondat is jól példázza.: "Merre menjünk, Vác, vagy Fót? -Menjünk Fót felé. - Miért? -Mert az csak három betű..." Egy benzinkúton útbaigazítást kértünk, a fiúk kölcsönkérték a mikrójukat, amit el is rontottak, aztán mentünk tovább. Lassan odaértünk, bár nem gondoltam volna, hogy valaha is megtaláljuk magunkat. Elfogyasztottuk a medve ízű puszedlim nagy részét útközben. Az ivás nem középszerű módon kezdődött, ahogy beléptünk a nappaliba, már eljutott a tudatomig, hogy én túl józan vagyok egy ilyen bulihoz, mert sok ismeretlen részeg ember ugrált Zámbó Jimmy - Nézz le rám-ra. Nagyon gyorsan fel akartunk zárkózni véralkoholszint szempontjából. Egy ideig mindenki nagyban partyzott, volt egy fantom-srác, aki volt, de nem láttuk. Gerzson(az eredeti nevét nem tudom) kiütötte magát, és fent aludt az emeleten. Olyan brutálisan csúnyák lehettünk, hogy az elképzelhetetlen, én egy Jenő nevű fiúnak Hitler-bajszot rajzoltam alkoholos filccel, Bence homlokára Harry Potter villám, és egy hímtag került, a saját karomat meg LÁJKoltam. Iszonyú jól éreztük magunkat, Balázzsal táncoltunk, de ő erre a részre már nem emlékszik. Többször szedtem össze a földről és ültettem vissza a székbe. Volt némi mozgáskoordinációs probléma. Fél12-kor eltűnt hányni, és onnantól ápoltam. Iszonyatosan aggódtam érte, tudtam mennyire szarul van, és rosszul esett, hogy nem tudok semmit kezdeni a helyzettel. Feltámogattam az emeletre, és lefektettem. Negyed egy körül mertem először felállni mellőle, mosdóra indultam, de kiborultam. Nagy százalékban az alkoholnak tudható be a túlérzékenységem, de nagyon aggódtam, és nem tudtam mit kezdeni azzal a gondolattal, hogy soha nem fogja tudni, mit érzek. Azthiszem ott vesztem el lelkileg amikor elsírtam magam. Átöltöztem, letöröltem a gusztustalan módon lefolyt sminkemet, és visszamentem Balázshoz. Három fiú volt ott vele a szobában, nekem meg elborult az agyam, és elhajtottam őket a picsába. Balázst egy óra előtt sikerült ágybatenni, és aludt. Az volt az este legnagyobb megkönnyebbülése amikor aludt. Lementem partyzni a többiekkel, elég jól elvoltunk, születtek vállalhatatlan képek, de összességében vicces volt. Nem tudom hány óra lehetett amikor felrohantam megnézni, hogy jól van-e, de előtört belőlem a szeretet, és befeküdtem mellé. Hallgattam a szívverését, ahogy lélegzik, és cirógattam a vállát, meg a nyakát. Viszonylag megnyugodtam tőle, hogy mellette voltam, de egy percet se tudtam aludni, főleg úgy, hogy befoglalták a szobában lévő másik ágyat, és nekiálltak szerelmi életet élni. YEAH.-_- A végére meguntam, bosszantott, szóval kimásztam az ágyból, közöltem a párral, hogy hajrá, és lementem a nappaliba. A srácok lent ültek. Rágyújtottam, magamhozvettem a sörömet. Pálinkáztunk, rágcsáltunk, zenéthallgattunk, dumáltunk. Negyed nyolc körül a fiúk felkeltették az egész bandát takarítás céljával. Balázst össze kellett szednem egy kicsit, mert az esti strip-show után lent maradt a pólója, és kb a fél este hiányzott nála. Utána lementünk takarítani. Az este folyamán többször nekiálltam valahogy visszaszorítani az élhetetlen gusztustalan mocskot, de nem sikerült. Miután végeztünk, leültünk a TV elé. Nem kellett volna. Egy rajzfilm ment, de ha a gyerekem ilyet nézne, biztos agyonverném. Latinamerikai nevekkel teletűzdelt borzalmas tört angolsággal kombinált ismeretterjesztő jellegű interaktív-szerű rajzfilm volt Diego, a sólyom főszereplésével, aki a Meleg Erdőkbe vágyott. (a kis buzi) A rajzfilm alatt kezdtem el masszívan inni(főleg vodka, pálinka), majd a gagyi StarTrek-utánzat alatt eltüntettem egy üveg pezsgőt, és ehez hozzácsaptam egy pezsgőspohárnyi jägert. Ezek után kisminkeltem egy fiút. Fogalmam sincs milyen indíttatásból, de ráindultam a házigazdára, amiben a kellemetlen az, hogy csaj. Nem tudom miből jutott eszembe, de nem találtam egész este a fehér pulcsimat, a többieket meg nem akartam zavarni, szóval Balázs segítségére volt szükségem (magamtól már állni se tudtam). Nem találtuk meg, ellenben kiborultam, és elmondtam neki azt, amit még egy nyomorult pszichológusnak sem, lényegében senki nem is tudja ezt az életemmel kapcsolatban. Meglepett, hogy ennyire könnyen elmondtam neki, és nem is fájt annyira. Jól esik, hogy megoszthatok vele dolgokat, bár ezt semmiképpen nem akartam rázúdítani. Sokmindenről beszéltünk még, de én folyamatosan zokogtam. Kicsit kivoltam az élettől. Szégyenlem magam a kiakadásaim miatt. Hazajöttünk, bejött, ettünk, átöltözött, agyfaszt kaptam, amivel megijesztettem. Iszonyú szar érzés, amikor a piától és a kimerültségtől extra-érzékeny az ember, és túlreagálja a legapróbb hülyeségeket is, és saját magának csinál bajt. Most úgy érzem, Balázs távolabb került tőlem, és tartja a három lépés távolságot. Mindegy. Majd megoldom, nagylány vagyok. Elment próbára, én zuhanyoztam, és lefeküdtem egy picit. Semmire nem volt elég az az alvás, bár jól esett. Balázs telefonjára keltem, jól esett hallani a hangját, bármennyire fura is most velem. Összeszedtem magam, kajáltam, és mentünk Conexión-ra. Nem táncoltam, csak szerencsétlenkedtem, nagyon kiütött a másnaposság és az alvás hiánya. Most hazajöttem, és baromi sok érzés kavarog bennem, de tudom, hogy csak fáradt vagyok. Amelyik holnap is megmarad, arról majd írok, most viszont lefekszem, mert már ráz a hideg, és nyűgös vagyok. BUÉK!
Tessék, ebben rohangáltam 2010 utolsó óráiban, szóljon aki úgy gondolja, nem illett oda.:D Ördögszarv, óóó yeeeaah.!
