Egy kis mesével szeretném kezdeni a tegnapról. Valahogy mostanság amikor gép elé ülök, akkor valahogy nem történik semmi egész nap, nálam este indul be az élet. Napközben lustulok, kényszerevő vagyok, és semmit nem csinálok. Tegnap este 20:15re kellett kiérnem Balázs elé a táncszínházas próbája után, aztán onnan rögtön mentünk Alice Anton koncertre. Soha nem hallottam még őket, Balázs ismeri az énekest, és elmentünk. Jó zenekar, a koncerten valamiért nem jött át a zenéjük, nem voltam erre ráhangolódva tegnap este. Igazából szinte semmire nem voltam ráhangolódva, de ahoz képest egészen belendültem a második Jäger után.:D Megismertem 2-3 tündéri emberkét, jó arcok. Lájkoltak. Pecsétet is kaptam. Filterben volt a koncert, aki járt már ott, az tudja, a bejárattal szemben van egy eléggé modern/morbid műalkotás... Egy férfialak, akinek le van vágva a feje teteje, és bele van csapva egy balta éle... Valahogy megfogta a humorérzékemet, és onnantól minden rossz szóvicc ezzel volt kapcsolatos, vártam, hogy a többiek mikor akarnak majd megölni érte. Sokszor a szavukba VÁGtam, pedig nem jellemző rám. Szóval elindultunk hazafelé, (előtte természetesen megint táncos-elborulás), és a kocsiban énekeltünk amíg még négyen voltunk, aztán Balázzsal beszélgettünk hazáig. Az este folyamán mesélte, hogy a testvére miatt megőrül, mert mondott valamit, és blogolt is, de nem olvastam. Hazaérve bepótoltam. Amit írt egyrészt iszonyú mélyen meghatott, és elérzékenyített, másrészt méginkább kiakasztotta a fejem "KÉTSÉGEK" feliratú szekcióját. Kezdek rájönni arra, hogy sokkal jobban szeretem őt mint gondolom. Elolvastam, és beszéltünk a dologról, állítása szerint a tény, hogy a nővére szerint bűn az, hogy együttvagyunk, nem azt jelenti, hogy utál/nem kedvel. Azt VÁGOM, hogy nem kifejezetten a személyem ellen irányuló támadás, de valamilyen szinten a személyem elleni is lehetne, hiszen egészen véletlenül én vagyok az a lány aki nem vallásos, és házasság előtt lefeküdt az öccsével, (NEM, nem a sajátjával!!!) szóval vehetném úgy is, hogy ezek alapján már elég rosszul indítottam nála, és még egy darab mondatot se beszéltünk, ott valószínű végleg elásom magam a különc gondolkodásmódommal. Miért ne mondhatnám azt, hogy leszarom? Végülis mondhatnám, nem feltétlenül kell, hogy kedveljen, még abban az esetben se fontos, ha a jövőbeli gyerekeimnek (nem terv, csak ha esetleg...) nagynénire+unokatesóra meg mittudomén mire lenne szüksége, mert nem csak én esem kívül a család elképzelésein a fiuk párjaként. Megszoktam, hogy a családomban az emberek kedvesek, és befogadnak másokat ha a sors úgy hozza, ha látják rajtam mennyire fontos valaki, akkor családtagként kezelik. Lehet, hogy senki nem agysebész, meg atomfizikus, de sokkal ideálisabbnak tartom ezt a verziót, mint azt, hogy "képzeljétek kicsikéim, anyu szülei puskával kergették aput a kertben, apu szülei meg egy kanál vízbe akarták belefojtani anyut".... Sajnos az utóbbit még valóságközelinek is érzem... >_< Nem tervezek sok gyereket szülni. Maximum kettőt, de őket szeretném a lehető legjobb körülmények között felnevelni önálló háztartásban, nem elkényeztetve, de úgy, hogy mindenük meglegyen. Szereném ha hasonlóan jó kezdésük lenne mint amilyen nekem is volt/van. És ami még fontos, hogy ne csak a közeli családdal legyen jó viszonyuk. Imádom a nyári családi találkozókat, az a 80 ember aki ott van, mind a rokonom, és mindenkit kedvelek, szeretek, és tudom, hogy hozzájuk tartozom. Most azthiszem befejezem a "mi lenne ha" játékot. Az is előfordulhat, hogy leszbikus élettárssal 90 éves korunkig együtt fogunk élni, és kismillió macskát fogunk tartani. Vagy 2012-ben (azaz majdhogynem jövőre!!) eltrafálja a bolygót egy gigantikus meteor, és mindenki kipusztul. Akármi előfordulhat, valahogy mégis bizakodóan nézek előre, mert hajtom az álmaimat. ~Híres, keresett táncosnőként, boldog házasságban, gyerekekkel, kisállattal, egy kényelmes kis lakásban valahol központi helyen, ahol még szép is, hétvégi kirándulásokkal, családi programokkal társasági életben..~ szóval van egy giccses jövőképem, amiből ha csak a negyede teljesül, már tök boldog vagyok...:) (persze nem lakás és kisállat kombó, mert akkor már megint macskás-néni vagyok, csak leszbikus élettárs nélkül) Na mindegy. Ez így egy elég rendes gondolatmenet volt, elég is.
Ma este egy diszkrét 18fős házibuliba megyünk Balázzsal Veresegyházára, rajta kívül senkit nem ismerek, de állítólag mindenki jó arc. Az újév nem ok a szétcsapásra, nekem az élet minden napja valami új kezdete - ezért minden nap szétcsapom magam. :D Kiváncsi vagyok erre az estére. Holnap este Conexión van, úgyhogy az új év első estéjén már táncolok, ez egész jó jel.:) Most viszont rohanok és sminkelek, mert soha nem leszek kész. ~(Pánik, hogy újév vs. házibuli, hogy kéne felöltözni???)~ Nagylány vagyok, megoldom.
És a post lezárásaként amit igazán összesen gondolok az ünneplésről:
