Két napja semmilyen formában nem jutottam gép mellé, kicsit fura, mert nincsenek elvonási tüneteim. Biztos ezer dolog történt velem a két nap alatt, de nem tudom őket felidézni olyan élesen, mint azt a problémát ami pillanatnyilag foglalkoztat. Tegnap este rájöttem, hogy Balázs nem mesél el semmit, és fogalmam sincs, hogy kivel van, mit csinál, és kb semmi. Ez a gondolat akkor fogant meg bennem, amikor Zsolti megkérdezte Szilvuban, hogy "ez nem az a társaság akik körében megcsalt?" Nem tudtam. Igazából jó ha 2 nevet ismerek a környezetéből, és kb itt be is zárult a dolog. Elkezdtem gondolkodni, hogy vajon miért nem mesél el nekem szinte semmit, és ha én kiadom magamat, és elvárja, hogy minden gondolatomat megosszam, akkor ő miért nem tesz ugyanígy. Ott kötöttem ki, hogy nem bízik meg bennem. Szerintem ugyan semmiféle okot nem adtam rá, de ha így van, akkor itt nagyon nagy gondok vannak. Nem értem miért tart tőlem ennyire, kezdek megzavarodni, mert az önértékelésem könnyen befolyásolható, és ezeknek a gondolatoknak az lett a legújabb vonzata, hogy megbízhatatlannak érzem magam. Szar.
Azt hittem, én baszom el a mai napot azzal, hogy átalszom. Rá kellett jönnöm, hogy nem. Így, hogy legfeljebb két órája kelhettem, már rendetcsináltam, kitakatítottam a terráriumot, lebeszéltem a jegyet az esti FTS koncertre, lefürödtem, beszéltem anyuval(kicsit nyűgös volt, kaptam a fejemre, hogy ellopták a pénztárcámat...) És lényegében még fetrengeni is volt időm, mert ha van, akkor miért ne? Most meg leültem blogolni, Balázst várom, hogy összevágja otthon a zenénket, és elinduljon. Nem lenne rossz eljutni valameddig a koreográfiával, mert eléggé pánikban vagyok a tudásomat, és képességeimet illetően.
Este FTS koncert. Félek, hogy Balázsnak nem fog bejönni a dolog, tudom mennyire rohadtul távol áll tőle ez az egész, és hogy csak miattam jön el. Én tudom, hogy ezzel a társasággal mindig jól érzem magam, megőrülök, tombolok, és átmegyek egy picit a régi vadállat énembe, de ez nem jó kombó, ha én tombolok, ő meg szarul érzi magát. Nem akarok önző lenni, de nehéz, hogy két irányba próbálok ebben az esetben elegettenni az elvárásoknak, egyrészt megigértem Misiéknek, hogy most ottleszek, hamár a bemutatkozó koncertet kihagytam (lelkiismeretfurdalásom is van miatta, még azóta is), másrészről szerintem alap, hogy nem kényszerítem bele a páromat olyan programba, amit tudom, hogy nem fog élvezni... Már megint kettészakadok.
Azthiszem, most ennyi elég a lelki zűrzavaromból, még próbálom helyretenni a gondolataimat, és érzéseimet, ha mással nem, akkor egy ma esti szétcsapással biztosan.:)
