Nemrég keltem fel, és 7ig még nyugiban fetrenghetek, mert Balázs csak akkor jön át, megnézünk egy filmet. Tulajdonképpen terveim szerint ma reggaeton partyra mentem volna, de ő nem szereti, szóval passzolt. Majd elmegyek az előszilveszterire, bár az nem csak reggaeton & RNB, hanem funky, meg latin pop, amiért annyira nem rajongok, főleg amikor a picsarészeg nyomorultak megőrülnek rá. Meg táncpárbaj sincs. Valahol mélyen indíttatást érzek arra, hogy jelentkezzek párbajozni, még akkor is, ha ebben a műfajban nincs biztos alapom, és maximum a lelkesedésem segít rajtam. Jó flash a táncpárbaj, még anno 3-4 éve nyáron láttam brake-eseket meg hiphoposokat a kikötő mellett a móló közepén párbajozni, akkor nagyon megtetszett, mindig is vágytam arra, hogy elvadult közegben legyek, pl utcai táncosok, rockerek, punkok, street art-osok... Nem felelt meg az, hogy "sznob vagyok, és elmegyek bebaszcsizni a hajógyárira, és megmutatom magam, hogy mekkora raj vagyok"... Az ilyeneknek a társaságától is kiráz a hideg, ha 20 percnél többet kell egy légtérben töltenem egy hasonló értékrendű emberrel, akkor nekimegyek. Szélsőséges vagyok, mert szerintem több van bennem annál, hogy beolvadjak a másik százezer ugyanolyan hülye picsa közé. Lehet hogy felelőtlenség, mert senki nem szereti a szélsőségeket, de leszarom, ha kényszerítenek se akarok olyan lenni.
Szóval nem megyünk ma. Igazából jó is, mert holnap karácsony, és nem jó 23.-án berúgni úgy, hogy 24.-én segítenem kell mindenfélében. (amúgy nem tudom, hogy ez tényleg jó-e így, vagy csak magamat próbálom lenyugtatni, hogy ne írjak olyat, amit megbánnék.) Najó leszarom. Itt születnek az igazi gondolataim, beszélni nem tudok róla, mert mielőtt összeszedném őket, szétesek, és feladom azt, hogy rohangásszak a fejemben minden egyes szó után. Nagyon elfáradok benne, ha beszélnem kell a bajaimról, és nem is szeretem. Jól belém lett nevelve, hogy ha bajom van, kussolok, és megoldom egyedül. Zsolt drága, köszönöm, jól végezted a feladatodat, még most se tudok tőled megszabadulni.:) Corinna, mi? Hát fordulj fel.
Ja... Egy kicsit nem szeretem ha be vagyok korlátolva. Ha be vagyok zárva azt mégkevésbé. Két évig voltam iszonyatos mértékig lelki terrorban tartva, és olyan tipus vagyok, hogy ha szeretek valakit, annak előbb engedek, mint hogy ő tudna róla, hogy én engedtem. Ez abban a pillanatban mindig jó ötletnek tűnik, de később megbánom, és úgymond egyre kisebb dobozokba zárom be magamat. Nem feltétlenül a mai esetről beszélek itt, ezt perpillanat leszarom, nem is tudom elképzelni, hogy ha fél 5kor még ki se lektem az ágyból, akkor én ma este reggaeton partyra menjek. Lényegében az apróságok azok, amik egy idő után kiakasztanak, és megpróbálok kitörni a soksok dobozból. Vagy saját magamat verem szét, és sehova nem jutok, vagy kiszabadulok, és orrbabaszom azt, akit hibáztatni tudok (és ez persze soha nem önmagam). Sok év példájából tanulva az utóbbi sokkal rosszabb. Jobb ha benne maradok a kis dobozaimban, és rájövök, hogy felesleges a falnak futni, mert csak betöröm a fejemet. Általában amellett csinálok ilyet, akit szeretek annyira, hogy félretegyem magamat. Mértéket kéne tartanom ebben, úgy lenne a legjobb. Nem mindíg kell félretenni azt, amit én gondolok, és amit én szeretnék. Még tanulgatom a dolgokat. Párkapcsolatokban suta vagyok mint egy lábatlan kecske.
Nem tudom mi ütött belém, mert már gyártom magamnak a problémákat, pedig halál szerelmes vagyok, és boldog vagyok Balázs mellett. Végre egy normális pasi mellett kötöttem ki, és nem olyan mellett, akinél el se kell gondolkodni azon, hogy kit nem érdekel, hogy én mit akarok. Mindenesetre bolond vagyok, ha a hülyeségeimmel elrontom. Többen mondták, hogy érzéketlennek és kegyetlennek kéne vele lennem egy ideig, mert ha egyszer megcsal, és nem érzi, hogy elveszíthet, és következményei vannak a tetteinek, akkor megteszi máskor is. Nem szeretek rideg lenni amikor legszívesebben örökre neki adnám a szívemet, és nem érdekel ha összetöri, legalább szétosztharom a darabjait különböző rabságaim között.: alkohol, szeretők, fura társaságok, felelőtlenség, önpusztítás. Mindíg jól estek ezek a dolgok, de csak ritkán eshettem bele a nagyobbik részébe, mert túl sok vesztenivalóm volt. Sokmindenért épp kétszerannyit küzdöttem mint amire szükség lett volna, és ez túlságosan fontos volt nekem, nem akartam elveszíteni semmit, a dobozaim száma pedig egyre csak nőtt.
A tánccal kapcsolatban is ittvannak a dobozok, de okosan megkötözve dobtam be magam, hogy meg se próbálhassak kitörni. Hűséges akarok lenni Attilához, mert azon túl, hogy szinte mindent amit tudok, azt tőle kaptam, olyan kivételezésben volt részem, amiben szerintem senkinek. Nem akarom őt otthagyni, habár tudom, ha maradok, akkor itt ezen a szinten megrekedek örökre, és nem fogom elérni a célomat. Tessék, az újabb doboz. Ha itt elpattan az agyam, és ki akarok törni, akkor annak elég jó visszhangja lesz... >_<
Most muszáj kikelnem az ágyból, mert tegnap kimaradt az evés (bár így karácsony előtt nem árt, de akkoris.), eléggé kezdek éhes lenni, sőt még hajat is akarok mosni, hogy holnap a hajam elkészítése csak 3 órát vegyen igénybe, és ne 4-5öt.:D Este még valószínűleg írok.
