Már régóta igérgetem ezt a témát, de soha nem volt időm és energiám leülni, és értelmes szöveggé konvertálni a néha elsuhanó gondolatokat. Most, hogy elkezdődött a szünet, és tegnap kb a nulláig lett rombolva az önbizalmam ilyen téren, leírom mit is gondolok erről.
Vannak olyanok, akiknek a szex valami túlvilági dolog, és olyan mint Voldemort, hogy nem mondjuk ki még a nevét sem. "Tudod, csináltuk AZT"... Ez szerintem annyira vicces. Ha valakit zavarbaejt az, amit az ágyban (kocsiban, asztalon, földön, stb...) csinál, akkor minek csinálja? Igen, valóban megvan mindenkiben a kényszer, mert az állati ösztönöket baromi nehéz elnyomni, de szerintem a legrosszabb megoldás amikor nem engedi szabadon magát az ember, és csak szerencsétlenül maszatolnak a partnerével. Számomra ez többet jelent annál mint amit a nagy többségnek, még nem igazán beszéltem olyannal, akivel egy véleményen lettünk volna. Nekem többnyire nem a végkifejlet a fontos, hanem hogy engedjenek játszani, és a partnerem is merjen, úgyszólván kihozzam belőle a vadállatot. Lehet hogy azért vagyok ilyen, mert az évek során felborult az értékrendem, de ezt e téren nem bánom. Magabiztosságot ad, és egy jó kapcsolatnak nagyon fontos része, hogy minden rendben legyen az ágyban. Legjobban a szexuális életemen keresztül lehet bántani, mert lényegében onnan nyerem az önbizalmam nagy részét, máshonnan nem tudom hogy kellene. Nagy általánosságban ezt a képességet a nők nagyobb része még nem fejlesztette ki, mert felesleges. Az első kapcsolatomban (majdnem 2 év) borzalmas volt a szex. Mindketten akkor vesztettük el, és tényleg csak szerencsétlenkedtünk, és amikor már többre vágytam volna, akkor leragadtunk ott, hogy neki jó, én meg asszisztáltam hozzá. Tulajdonképpen olvashattam volna, vagy fejthettem volna keresztrejtvényt, sokkal több értelme lett volna, mint annak amit csináltam. Közben átgondoltam a napi teendőimet, hogy mit kell csinálnom a héten, a hónapban, az évben... Akkor még képes voltam fejben szabásmintát készíteni, és ruhát tervezni, sőt, nagyon sok érdekes gondolat ugrott be, de ha ezeket akartam volna csinálni, akkor kifeküdtem volna a fűbe gondolkodás céljából, nem pedig közösülést imitálva guminőként vagyok jelen. A másik érdekes dolog, amikor a pasi nem figyel a partnerére, csak megdugja innen is, meg onnan is, meg még a százhuszonkilencedik pózból is csapatja szerencsétlen nőnek, de nem veszi észre, hogy ugyanúgy unja, mert nem figyel oda rá. Sokkal célravezetőbb, ha nem veszik el az ember az idiótábbnál idiótább kitekert pozitúrákban, hanem egy egyszerűbbel próbálja meg boldoggá tenni a másikat. A jelenlegi párkapcsolatomban azthiszem minden rendben van. A vadságtól el tudunk jutni a meghitt és összebújós szeretkezésig, amit értékelek, mert mindkettőt fontosnak tartom. Egy ideje szinte csak szeretőim voltak, nem éltem párkapcsolatban, ebből kifolyólag egy kicsit más megszokás alakult ki bennem, nem szoktam meg, hogy szeretkezzek. Imádtam ha megölnek közben, jól esett a fájdalom, megőrített az életveszély. Vicces kérdés volt az, amikor egy katana is bele lett vonva a szexuális életembe. Azthittem semmivel nem lehet már megijeszteni, de most sikerült. Félek attól, hogy a Nyíregyházán eltöltött éjszaka után sokminden megváltozott bennem, az számomra leírhatatlan élmény volt, és még soha senkitől nem kaptam ennyi érzelmet szeretkezés közben. Nem tudok rá mást mondani, csak hogy gyönyörű volt. Ezt a kifejezést ilyen témában nem gyakran használtam eddig. Egy pontig az egész egy játék, taktikázol (vagy a saját, vagy a másik fél élményét fokozva), reagálsz arra amit a partner csinál, és az összes rakció egymásra épül, ebből kialakul egy olyan felfokozott hangulat, hogy az már magában öröm, és a játék végén jó esetben mindenki célbaért.
Azthiszem kezdek skizofrén lenni, nem tudok többet írni... >_<
