~LadyGirbalia~

Borzasztóan csúnya amikor egy nő hisztérikusan zokog. Egyáltalán nem illik egy igazi nőhöz ha kimutatja az érzéseit, nem csak azért mert nem szép, hanem mert sebezhetővé válik tőle. Nem is tudom mikor sírtam utoljára a wellnessen kívül. Ott kiborultam, mert volt egy ideál, egy férfi, akiről azthittem elérhetetlen, de a remény ott volt bennem, és ez olyan magaslatokba emelte őt a fejemben, hogy bármi történt volna, az hatványozódik, és lecsap az érzelmeimre. Történt is. Életem leghihetetlenebb csókját éltem át, ilyet még nem éreztem, hogy egyetlen érintésétől végigfutott volna a hátamon a hideg akárkinek.. Aztán otthagyott úgy, hogy megmondta, szerinte ez így nem jó. Egy világ omlott össze bennem, tehetetlen voltam, és úgy éreztem vesztettem, mert az ideál, az elérhetetlen tökéletes férfi közelebb, de mégis távolabb került tőlem mint valaha. Egy hete, és négy napja vagyunk együtt. Azon az éjszakán találtuk meg egymást, mert nem hallgattam a büszkeségemre, hogy kerüljem el messzire.

Az, ha sikítok, csapkodok, és tühöngő őrült módjára sírok, nem old meg semmit, de most hosszú idő óta először szakadt ki belőlem ez így hirtelen. Tegnap megmondta, hogy megcsalt, és szinte semmi reakcióm nem volt rá, már megszoktam, nem leszek ideges, nem sírok, szinte semmi bajom nincs ilyenkor. Magamba borulok, kiürül az agyamból minden egyéb, és csak az üresség marad bennem. Összetörtem, és újra elfogott az az érzés, hogy ha nem nyitok utat, soha többet nem jut belém semmi, végleg így maradok. Át kell ütnöm a testem korlátait, valahogy beljebb kell jutnom. Nem vagyok szuicid hajlam, nem tartom annak magam, soha nem akartam meghalni, ha így lett volna, annyi egyszerű és elegáns utat választhattam volna. Ez nálam szimplán egy mód arra, hogy újra megteljek érzésekkel, és reakciókkal a külvilág felé, és ne kataton depresszióban üljek és bámuljak magam elé. Rég nem éreztem ilyen erős késztetést arra, hogy újra elkezdjem, de nem tettem. Olyan szintre jutottam, hogy már ez is mindegy volt. Be akartam menni a Roxy-ba órára, mindíg jót tesz a Caliente-szellem, ők a második családom. Csak 8tól volt óra, és ha még 1,5 órát kellett volna ott ülnöm, akkor tényleg felvágom az ereimet, muszáj volt valamit kezdenem magammal. Lementem Szilvuba inni. Ilyenkor az ivás a másik megoldás, egy kicsit oldja a testet és minden borzalmat amibe be vagyok zárva. Csak egy kis időre ugyan, de nem érzem a korlátaimat, és ez arra az időre boldoggá tesz. Két könnycsepp hagyta el a szememet. Meglepődtem rajta, írtam egy SMS-t Balázsnak, hogy jöjjön oda. Nem tudtam egyedül megbirkózni azzal hogy sírok, főleg nyilvánosan. Akár ottvoltak, akár nem, olyan volt mintha egy kalitkába lennék zárva, és folyamatosan bámulnának, mint a keselyűk akik várják, hogy az állat a sivatagba vesszen, és ők lakomát ülhessenek a halálán. Na pont így érzem magam amikor sírok. Mintha a saját sivatagom ölt volna meg, és az abban lakó keselyűk tépnék a húsomat, amiből alig távozott még a lélek. Borzalmas érzés. Bementem Balázzsal az órájára, ott még 1-1 könnycseppet ejtettem némelyik zene hatására, de ennyi volt. Lementünk szilvuba, és már pörögtem, mosolyogtam, ittam, táncoltam, mint ha mi se történt volna, közben délután óta folyamatos hányinger fogott el amiért ki volt szívva a nyaka. Viccen kívül, ha szeretek valakit, akkor rosszul vagyok tőle, hogy mit művelhetett vele egy másik nő, tegnap óta más se jár a fejemben, csak hasonló gondolatok. Biztos bennem van a hiba, tökéletes nőt soha semmilyen körülmények között nem csalnak meg. Igyekeztem, de ezek szerint ebbe is belebuktam, mint a dolgok többségébe. Gyűlölöm a gondolataimat, szerintem ellenem vannak. El akarom felejteni az egészet, úgy ahogy van. El akarom felejteni őt is, azt is, hogy valaha megismertem, és beleszerettem... De sajnos ez sokkal összetettebb ennél, kötődöm hozzá, és nem tudom elengedni, bármennyire is kettészakadok ettől, nem tudok lépni egyik irányba sem, ott toporgok a "felejtsük el és ne beszéljünk róla, csináljunk úgy mint ha meg se történt volna" mezőn, és megrekedtem. Egész nap ezen kattog az agyam, nem értem, hogy szerethetek valakit akitől undorodom is. Rettegek attól, hogy mi lesz ennek a folytatása. Mire egyről a kettőre jutnék, addigra személyiségzavarral is küzdhetek még ráadásnak. Azt gondoltam, hogy ha tegnap sírtam akkor ma már semmi bajom nem lesz. Éjjel a női gondokból származó leküzdhetetlen fájdalom nem hagyott aludni, a házban található összes fájdalomcsillapítót és görcsoldót bevettem, 1,5 órán belül valamelyik hatott is, de előbb ütött ki a szilvuban elfogyasztott alkohol és az éjjel magamhoz vett gyógyszer keveredése. Ma nem mentem suliba, itthon haldokoltam a fáradtságtól, és a görcsöktől, meg titokban a saját gondolataimtól, amit persze nem vallottam be még magamnak sem. Balázs telefonjára keltem, nagyon örültem, hogy az ő hangját hallom először a nap folyamán, és megigérte, hogy átjön, megnézi mi van velem. Gyorsan összedobáltam amit tudtam, ittam egy kávét, elszívtam három szál cigit, békésen felöltöztem, és addigra már itt is volt. Három körül kellett lelépnie, addig elvoltunk. Utána ismételten magamra maradtam a gondolataimmal, közel jártam hozzá, hogy megőrüljek, ezt kompenzálva brutális kényszerevés funkció indult el nálam, amit nem tudom hogy kéne kikapcsolni. Anyuval meg a tesómmal elmentem a tesómnak kabátot venni az unokabátyám valamilyen ismerősétől, de ki kellett menni R-ékhez Nagytarcsára. Csu addig piszkált, hogy menjek, amíg bele nem egyeztem, tényleg megpusztultam volna itthon egyedül. Ott elvoltunk, jó volt, hogy együtt volt újra a nyári banda, hiányzott a mérhetetlen hülyeségük, bár nem voltam éppen elememben, mert ültem a konyhapultnál, kekszet ettem, és kétpercenként a telefonomat néztem. Nem tudom pontosan, hogy a hátteremet néztem (a kedvenc táncolós képem Balázzsal) vagy vártam valamire, mindkettő épp ugyanolyan elkeserítő. Elindultunk haza, bevettem még vagy háromféle gyógyszert a görcseimre. A kocsiban ültem, amikor Balázs hívott, beszéltünk, és volt egy pont, ahol egy határozott érzés fogott el, az hogyha még egy nő a közelébe megy, én leszarok mindenkit, de kicsinálom, és nem marad szegénykéből semmi. Hoppá. Aztán jött a többi érzelem is utána, letettük a telefont, és próbáltam visszafogni magam, patakokban ömlött a könnyem, de csendben voltam. Ahogy hazaértünk, idegbeteg módjára felrohantam, és kitört belőlem minden. Vagy másfél órán át hangosan zokogtam, dühöngtem, üvöltöttem, nem tudtam visszafogni magam. Tény, hogy megigérte, hívni fog, de most nem tudom hogy reagálnék rá... Szeretem, hiányzik, tudni akarom mi van velem, de amit tett, azt soha nem fogom tudni elfelejteni, és ezzel egy részemet örökre megölte. Nem tudok mit tenni ellene, most muszáj bezárkóznom, túlságosan is sebezhető vagyok, túlságosan összetört, és nem akarok neki egy kicsivel se többet adni magamból, mert félek hogy belerokkanok, és visszazuhanok abba a lelkiállapotba ahonnan azt hittem már kiemelkedtem. Azt hiszem elvesztettem a bizalmamat, és bármennyire akarok benne bízni, bármennyire teljesnek szeretném érezni ezt az egészet, mindíg ott fog üvölteni a fejemben a kis hang, hogy "az a másik nő..." Lehet hogy végig kéne hallgatnom a kis hangot, hátha okosat mond? Vagy el kéne felejtenem, kitépni a szívemből mindent, és lemondani a boldogság esélyéről? Ha így folytatom, akkor belezavarodom a fejemben csatázó két véleménybe, és annak iszonyatos mélyrepülés lesz a vége... Mi lenne a jó nekem? Nem tudom. Most az érdekel legkevésbé, hogy mi van velem. Felőlem akár...

Ő az a zene, szombaton kihozta belőlem a vadállatot, átmentem mátrixba, + földön másztam. hihetetlen földöntúli mértékig szép.:)

~~~~~~~~♥~~~~~~~~

~

Unom azt, hogy lõnek rám a tévén,
Reklámok bújnának hozzám.
Jobb lesz egy tánc a penge élén,
Inkább a várost céloznám!

Unom azt, hogy elnyúlok az ágyon,
S felhívok gyorsan minden nõt.
Most már a hathúrosra vágyom,
Inkább egy dal adjon erõt!

Talán cél nélkül többre jutnék,
Talán tét nélkül szebb a lét!


Refr1.:(2x)
Legyen valami pezsgés!
Legyen valami mozgás!
Legyen valami pengés megoldás!
Legyen valami rezgés!
Legyen valami zsongás!
Soha ne legyen csend és csalódás!

Right!

Az van, hogy mindjárt itt az éjfél,
Érzem, hogy rám vár minden bár.
Nincs is tán nagyobb úr a vérnél,
Próbáltam, semmi nem használ!

Feneketlen rock'n'roll a létem,
Még ötszáz évig játszanám.
Másképp már végem lenne régen,
Láncon a táncot nem nyomnám.

Talán cél nélkül többre jutnék,
Talán tét nélkül szebb a lét!

Refr1.:(2x)

Refr2.:(2x)
Még egy húzós éjjel!
Még egy zúzós bál!
Még egy súlyos hajnal!
Még egy flúgos táj!

~

Talán cél nélkül többre jutnék, talán tét nélkül szebb a lét... Ja. néha amúgy erre jutok a sok gondolatommal. Most elég sok minden tombol bennem egyszerre, sokat írtam eddig is arról, hogy mi van velem, és ez hatványozódik a fejemben. Jót tenne most egy beszélgetés valakivel, össze kéne szednem magam, mert így nem fogom tudni végigcsinálni ezt a maradék 1,5 hetet.

Tegnap este lementem E10be táncolni, nem tudtam kivel fogok, de ottvolt az a lehetőség, hogy ha szar, akkor még mindíg haza tudok jönni, és nem függök senkitől, Yeah. Bár utálok hazasétálni az éjszakaitól, főleg a hóban, a hidegben, a sötétben, ráadásul egyedül, de valamiért úgy érzem megér ennyit a szabadságérzetem.

11re leértem, és iszonyú sokan voltak. Pont átvettem a cipőmet, és meg lettem örvendeztetve egy hihetetlen jó vonalas blokkal, végig táncoltam fél órát egyhuzamban, aztán holtan estem össze egy sör mellett a kávézó részlegben. Elbeszélgettem egy lánnyal aki egy hónapja táncol, és elment tőle a kedve, mert az este folyamán nem igazán élvezte a dolgot. Biztattam, elmeséltem neki a saját történetemet, egy kicsit megnyugodott.:) Visszamentem táncolni.

Két darab kubait táncoltam, kicsit átmentem L.A. fanatikusba. Végigtáncoltam az estét, kettőtől zárásig olyan zenék voltak, hogy majd' elsírtam magam a gyönyörűségtől, minden valaha tanult stíluselem előkerült, a nyújtás is hasznos volt mint utóbb rájöttem, bár most két napra biztos kinyírtam magam. Balázst piszkáltam azzal, hogy a földön mászik, hát kezdek rájönni, nem csak ő bolond, és földön mászni flash.:D

Hazafelé az éjszakain olvastam, aztán egy ideig amíg sétáltam tök nyugiban voltam, gondolkodtam, elvoltam veszve a fejem zűrzavarában, de volt egy pont ahol kiakadtam. Nem akartam felhívni Balázst, utálom ha egy kapcsolat elején rájön a másik fél a gyengeségeimre, és a hátrányaimra. Két mondat után lemerült a telefonom, és bepánikoltam. Hazáig rohantam a sötétben, majdnem elütött egy busz, nekirohantam a szalagkorlátnak, és elcsúsztam, mert semmit nem láttam a sötétben. Kicsit para volt, mennyire szerencsétlen vagyok.:D Hazaértem, visszahívtam, beszéltünk 2 percet, aztán a vége annyi lett, hogy ma beszélünk. Most kb várom hogy hívjon, nem akarom zavarni amíg tanul, úgyis szünete lesz, akkor ráérünk egymással foglalkozni.:) (azért hiányzik. kicsit függő lettem... >_<)

1 óránja írtam a mai napomról a postot, de elveszett a rendszerben, szóval igazából szopjon le az összes informatikus, én meg a karjukat a hátukba szúrom. na.

Jellemző. Ma is csak az elkerülhetetlen halál felét vállaltam, a másik fele elől menekülök, és tologatom magam előtt. Borzalmasan sikerült ma minden, kimerült vagyok, és világvége-hangulatom van. Tegnap óta nem nagyon kommunikáltam rajta kívül kb senkivel, ingerült vagyok, és minden bajom van. Ellógtam az utolsó 2 órát, ennek következtében csak 2 tz-t irtam meg a 4 helyett. Nagyon jó meg minden, de hétfőn visszamegyek a suliba, és a következő vár rám:

• 1. óra: irodalom TZ (pótlás)
• 2. óra: biosz TZ
• 3. óra: Nyelvtan TZ (pótlás)
• 4. óra: valószínűleg visszakapom a mai botrányosan sikerült dolgozatomat... >_<
• 5. óra: Spanyol javító TZ
• 6-7. óra: 2órás angol dolgozat a szótárban szereplő összes C-betűs szóból, + Passive.

Kezdem úgy érezni, hogy jelen állás szerint a legegyszerűbb ha feladom. Viszont ha feladom, akkor megint mindent elvesztek ami boldoggá tesz, és megint teljes depresszióba esek. Ellenben most is teljes depresszióban vagyok, és ki kell kapcsolnom egy kicsit ha nem akarok eretvágni. A kikapcsolás majdnem egyenlő a feladással. Ördögi kör, és fogalmam sincs h hogy keveredjek ki belőle. Talán el kéne tűnnöm nagyon messzire, megkeresni önmagamat, mert fogalmam sincs ki ez a lány. Egy kósza mosoly nem környékezett még meg, fogalmam sincs hova tűnt az életvidámságom és az energikusságom. Péntek van. Hétvége. Megpróbálom összeszedni magam.

Szoval... Ennek most semmi köze az előző posthoz, de már megint megtalált az agyfasz. Fura dolog hogy dátumilag egy hete, időtartamilag 6 napja vagyok valakivel, és már fáj a kis lelkemnek valami. Egyrészt az, hogy olyan szinten érdekel az, hogy ki is ő, és mit csinál, mi jár a fejében, és mi történt vele eddig, hogy azt elmondani nem tudom. Meg akarom érteni, habár ebből mindíg iszonyatos mértékű csalódások és pofáraesések voltak, de ez kijár nekem ha hülye vagyok. Na mindegy. A másik ok, hogy kattog az agyam, azon a blogolás alapján beazonosított képen róla.... Az első 1,5 oldalt végigolvastam, és sokkot kaptam. Nincs semmi bajom, de meglepődtem. Nagyon szépen fogalmaz, de eddig 2 témát fedeztem fel. "ami épp eszébe jut" és a "nőügyek"... Az első teljesen jó, feldob, és komolyan elgondolkodtat. A másodikkal még küzdök hogy megemésszem, egyenlőre ott tartok, hogy irigy vagyok, mert rólam senki nem volt képes szépet írni, eddig az emberek nagy részének írásban csak a halál faszára sikerült elküldenie, mást nem is nagyon várok. Nem az a típusú nő vagyok aki ideális múzsája lenne bárkinek. Kezdek biztos lenni benne h gonosznak születtem, és menthetetlen vagyok. >_< Egy múzsa nem lehet gonosz!!!! Na mindegy, nem tudom hol tartok perpillanat lelkileg, kicsit ki kéne csapni onnan ahol most leragadtam, de talán egy jó alvás megteszi a hatását, holnap 4 témazáró.. fujj... Jóéjt. >_<

Atya ég... Nem tudom mi történt, de hirtelen elfogott egy olyasféle érzés, mint amikor összetörik az embert, beletapossák a földbe, a víz alá nyomják a fejét, megalázzák, felégetnek körülötte mindent... Semmi különösebb okát nem látom ennek a váratlan zuhanásnak, kétségbeesett vagyok, reménytelennek érzek mindent, és hihetetlen módon rámszakadt a magányosság. Tudom, nem vagyok egyedül, ezt az illető a tudtomra is adja, de nem ismeri ezt a részemet, amikor belesüppedek a kilátástalanság mocsarába, és egy lélek sincs ott aki kihúzna. Én pedig tudom magamról, hogy nem kiáltok soha segítségért, akkor figyelnek fel az emberek, amikor távozik belőlem az élet, vagy csak utána. Szabályosan olyan, mintha millió ember állna körülötted, de senki nem nézne rád, fulldokolnál, de egyszerűen nem jönne ki hang a torkodon, és haldoklás közben, tudatában annak, hogy mi történik veled, végig néznél azokon, akik az életed vonatján utaznak, fel- és leszállnak, vagy futnak a vágány mellett amíg a vonat ki nem siklik az állomásról. Úgy érzem, képtelen vagyok már több jót adni a környezetemnek, sorozatosan csalódás marad a nyomomban, és pusztítás. Kiöltek belőlem mindent amit adni tudtam eddig, és amiből én is éltem. Lassan már nem tudom azt sem, hogy honnan jöttem, mit éltem át, azt pedig végképp nem, hogy hova tartok. Lebegek a megfogalmazhatatlan sötét semmiben. Mindenki álmodott már olyat, hogy zuhan. Emlékszel arra az érzésre? Percről-percre egyre erősebben fog el az a gondolat, hogy szeretnék már földet érni... Gyűlölök mindent amit régen tagadtam, és tűzzel-vassal közdöttem ellene, most pedig gyökeret vert a lelkem legmélyebb részeibe. Vajon ezáltal most magamat is gyűlölöm? Visszajutottam oda, ahonnan 1,5 - 2 éve azthittem hogy felfelé építek? Lehet, hogy csak körbe körbe rohangálok a saját hullám körül, és megszállottan azt hiszem, el fogok érni valamit azzal, ha úgy érzem teszek érte? A baj az, hogy nem vagyok vadászkutya, nincs jó szaglásom, nem érzem a hullaszagot. Borzalmas tény, de így van. Ilyen állapotban nem tudom megállapítani, honnan indultam, hol vagyok most, és hová akarok eljutni. Tulajdonképpen a régi életemtől és személyiségemtől úgy próbáltam megszabadulni, hogy eltűntettem mindent ami emlék, ami akkor jelentett valamit, és számított, elzártam az összes érzést, és fájdalmat jó mélyre. Pszichológushoz jártam ugyan, de egyetlen találkozásunk alkalmával sem sikerült ezt a ládát kinyitni. Régebbi sérelmek láncát feloldottuk, jobban lettem, de amikor esélyem van a boldogságra, akkor mintha ez a lelakatolt láda hirtelen kinyílna, valaki kinyúlna belőle, és magával rántana mindent ami örömet okoz, és újra bezárná magát...

Volt egy visszatérő rémálmom, majd' minden éjjel felriadtam belőle, kicsivel talán több mint fél évig kínoztam magam vele, aztán valószínűleg ugyanebbe a ládába zártam Őt is.

Sétáltam egy utcán, minden fekete-fehér volt. Az utca egyik oldalán 4emeletes házak, a másik oldalon teherhajó-kikötő. Este volt, a lámpák csak nagyon halvány fényt adtak, és ahogy elrohantam alattuk, ritmikusan fel-felvillantak a fények. Kirohantam az útra, egy autó jött felém, összegörnyedtem az úton, és eltakartam az arcomat, de az autó csak úgy átment rajtam, és semmit nem éreztem belőle. Ettől méginkább megijedtem és tovább rohantam, segítségért kiabáltam, de senki nem hallott. Az embereken ugyanúgy áthaladtam mint az autó rajtam... (itt van egy homályos részlet, nem tudom Ő hogy került oda) ...Egy lány állt tőlem néhány méterre. Hosszú hullámos szőkés hajában fodros hajpánt, ugyanolyan színű és anyagú hosszú bő ruha, fűző...Gyönyörű magas lány, tökéletes alakkal, gyerekes arccal, hófehér bőrrel, teljesen úgy nézett ki mint egy porcelánbaba, de a fél szeme előtt egy homályos fekete foltot láttam csak, és ettől a gyönyörűsége ijesztő, hideg, és halálközeli lett. Súgott valamit, láttam hogy mozog a szája, de soha nem értettem, akárhányszor álmodtam vele. Utána mindig futni kezdtem, de néhány lépés után beleütköztem, és ahogy felnéztem csak a szeme helyén lebegő fekete foltot láttam, amitől sokkos állapotban zihálva ébredtem, néha zokogva, és teljesen kimerülve.

Ebből az álomból látszik, hogy azok amiket mélyen magamban elnyomtam, nem olyan kedves emlékek, és nem olyan felemelő érzések, amiket boldogan kiengedek, amikre szívesen gondolok, és tudom, néha segítene ha beszélnék róla, vagy legalább átgondolnám, hogy miért történik velem ami történik, miért érzem azt amit érzek, és úgy egyáltalán mi értelme van a dolgoknak amiket csinálok, de hiába tudom pontosan, hogy nagy szükségem lenne rá, öntudatlanul is rettegek ezeket visszahozni. Gyűlölöm azt, hogy hátrahagytam embereket, akik nem tehettek semmiről, nem tudtak semmiről, egyszerűen csak eltűntem az életükből. Amit ennél is jobban gyűlölök, hogy nem tudom gondoltak-e rám azóta, és hogy vajon betöltötték-e már a helyemet... Mert jól tudom, az én helyemre mindíg találnak valakit. Nem azért mondom ezt, mert ennyire kevésre tartom magam, hanem azért mert ez a tapasztalatom. Akármikor űr keletkezett utánam, mindíg kitöltötte valaki, ráadásul sokkal teljesebben. Nem vagyok telhetetlen, de egyetlenegyszer jól esett volna azt hallani hogy "hiányoztál." A pótolhatóságomból következett az az érzet, hogy egyedi sem lehetek. Mindíg is imádtam kitűnni a többiek közül, nem bírtam elviselni ha majmolnak, vagy ha nekem kell követnem valakit. Saját magamnak varrtam ruhát, megbotránkoztatóbbnál megbotránkoztatóbb ruhákban, hajjal, sminkkel, kiegészítőkkel mászkáltam a nagyvilágban, és élveztem az egyediséget, azt, hogy az emberek látják, hogy bennem van valami ami másban nincs. (Vagy bennem nincs valami ami másban van = józanész) Ki volt írva rám, hogy nem érdekel mit gondolnak, és ez akkor így is volt. Elutasítottam mindent ami kívül esett azon ami az én világomban szabályos. Jól éreztem magam, nem problémáztam semmit, szilárd elképzelésem és véleményem volt mindenről, és ez most nagyon hiányzik, akkor is, ha így utólag belegondolva már látom mennyire hülyeségekhez ragaszkodtam utolsó vérig. Kiálltam magamért, nem hagytam hogy bedaráljanak, ez volt a szabad néhány hónapom.

A szakítás napján Borároson ültünk kint Áronékkal, és iszogattunk, már épp elég jó kedvem volt, amikor csörgött a telefonom... Ő volt az, felvettem. Megmondtam hogy a barátnőmnél vagyok, és szeretnék még maradni egy picit, 11re nála leszek. Letettük, ittunk tovább, helyetváltottunk. Egy óra múlva újabb telefon. Szakított, a fogadottnővérem hátbaszúrt, 15perc telefonálás után az addigi összes barátomban csalódtam, részegségemben nem tudtam hova tenni, egy világ omlott össze bennem. A telefon mondat közepén merült le, tehetetlen voltam. Feladtam, és már nem érdekelt többé. Elraktam a telefont, rágyújtottam egy újabb cigire. Megkergettem egy nejlonzacskót amit a szél sodort el előttem, négykézláb kúsztam utána a földön, majd saját magamon harsányan nevetve eldobtam magam, és feküdtem. Elfogadtak összetörve, hülyén, úgy ahogy vagyok. Ittunk. Kergetőztünk a locsolók alatt a vizes fűben mezitláb. Ittunk. Elvesztettem a fél pár cipőmet. Ittunk. Áron eltámogatott a taxiig, átmentünk hozzá. Másnap felkeltem, másnaposan, teljesen torz világnézettel, és nem érdekelt semmi. Napközben bolyongtam a városban, majd délután megint Boráros.... Ittunk... Másnap felkeltem a barátnőmnél. Nem tudom hogy kerültem oda. Utána hazamentem... 2 napig ki voltam kapcsolva, anyuék azt hitték elraboltak/meghaltam/eltűntem... Örültek nekem. Utána 3 napig sírtam, megint eltűntem.. Suliban is összecsaptak a fejem fölött a hullámok, otthon sem volt minden rendben, menekültem mindenhonnan, és hát az előbb szemléltettem már hova. Nem tudom mitől törtem meg ennyire, szélsőségesek az érzelmeim.

Az igazság az, hogy nagyon hálás vagyok azért, hogy volt egy ilyen szakasza is az életemnek, és ilyen embereket sodort mellém a sors, mert rájöttem, hogy mindenkinek van egy drámája ami meghatározza a személyiségét, és életét, és az a dráma vagy magasra emeli, vagy a lehető legmélyebbre löki, ahonnan már nincs visszaút. Pontosan nem tudom mit jelenthet az, ha az ember elrontja az életét, mert itt rájöttem, nincs rossz út. Vannak újgazdag senkiházi p*csák akik semmivel nem elégedettek, minden kell nekik, és mindent meg is kapnak zokszó nélkül. Nem irigylem őket, soha nem tanulnak emberséget, empátiát, soha nem tanulnak meg küzeni azért amit el akarnak érni, soha nem lesznek a szememben igazi emberek. Azokat akiket anno megismertem, életem végéig megjegyeztem. Annak ellenére, hogy sem anyagi, sem családi hátterük nem volt rózsás, mindig, kivétel nélkül észrevették ha a másiknál gond van, és segítettek. Nem úgy csináltak, mert ez a társadalmi elvárás, közben leg leszarták mi baja a másiknak, őszintén segítőkészek voltak, bármikor. Egy lányt nagyon megjegyeztem. Nem akart hazamenni éjjel, mert az anyja meg a szeretője hangosak voltak, és nem bírta. Iszonyú sokáig feküdtünk az aluljáró fölötti betonpadkán, és beszélgettünk az életfelfogásunkról, az emberi természetről, a szeretetről, az elfogadásról, a csalódásról, a depresszióról... Ja. Nem volt vidám beszélgetés, de szükségem volt rá ahoz, hogy kizökkenjek az önsajnálatból, depresszióból, és érvágásból, és kezdjek magammal valamit. Ekkor kezdtem el táncolni, 1,5 évvel ezelőtt. Eleinte még csak heti egyszer, a többi napot ugyanúgy Borároson töltöttem, ittunk. Aztán egyre több volt a tánc, és egyre kevesebb a züllés, végül úgy éreztem, nem tudok nekik mit adni, és nincs szükségük rám többé. Fájt, hogy ők annyit segítettek rajtam, jobb lett minden, és kizártak, kívülállónak éreztem magam... Ez volt a második eset, amikor kiléptem egy életből, és egy új szakasz kezdődött.

Elárulom, hogy semmi mellett nem tartottam még ki ilyen őszintén, szívvel-lélekkel, mint a tánc mellett. Nincs türelmem semmihez, soha nem is volt, de nekem ez lett a nagy szerelem. A rajzolásról lemondtam, az énekléstől a dohányzás lökött el, Nem voltam elég kitartó egyikben sem, mert egyik sem adott nekem ennyit mint a tánc. Még mindig merem azt állítani, hogy ez az, amiért bármit fel tudnék adni az életben. Bármit... Mostanában úgy érzem hogy fordulópont következik, ahol ezeket majd bizonyítanom kell, de van bennem elég akaraterő, kitartás, és megszállottság. Az a kulcs-kérdés foglalkoztat régóta, hogy vajon az elveimet fel tudom-e adni ha arra kerülne sor...

Azért a napban a pozitív, hogy Balázs írt tündéri SMS-t, és olvadok.:3

Most perpillanat amúgy életvidám vagyok, és ez yoooo.^^

"A diákok 50%-a pozitívan tekint a jövőre. A többieknek nincs pénze drogokra" (ez csak ugy eszembejutott mert sajnos igaz)

rajzoltam ma tussal, tűrhető lett. meg befejeztem amit olvasok, egész jó volt.:3

ÉÉÉS este megyek szilvuba... ÉÉÉÉÉÉS!!! anyu is lejön, és megnézi h mit csinálok 1,5 éve amit ő eddig leszart.:) Remélem nem fog csalódni bennem, és látja majd azt amit akarom h lásson.:)))) Wiiiiiiijj<3

A mai nap kicsit kilét. Költözés helyett kötözést olvastam egy levélben, teljesen új értelmet nyert....:D mindent félrehallok, félreolvasok, szar szóvicceket ömlesztek halomra, és a másik meg:
"-hányas lett a spanyoldogád?
-1...
-tavaly beállva nem 2-est írtál?" -> na ez a szarügy.:D

És ezek után én még matekra megyek, meg sonra.... tejóég....>_< Amúgy meg jah, eléggé fuck, h bemegyek suliba 2 nap betegség után, és közlik h pénteken írok irodalom, nyelvtan, matek, és töri témazárót.........:D Kicsit agyfasz jött rám, megütnék ilyenkor valakit, de inkább elszívok egy cigit. Az oktatási rendszer káros az egészségre. Ja amúgy mindenki bekaphatja, nekem nem jó ez a hülye világ ahogy van, szóval megvan a sajátom... ez van. (ideges vagyok és elborultam) És spanyolból jövő hétfőn a mostani TZ javítása, csütörtökön a következő anyag, + biosz... Azt se tudom milyen nap van, neszórakozzatok velem:D Csak VALAHOGY (teljesen mindegy h milyen eszközzel és h hogy) érettségizzek le, és onnantól leszarom, valahogy elvagyok. Most zülleni akarok, szét akarom csapni magam, el akarom dobni a picsába az összes felelősséget, és kiélvezni a saját gyengeségemet....:((( ÁÁjjh.

És hajszárítóval szárítom már vagy fél órája a gatyámat mert este fel akarom venni, de 5kor matek van, és nem tudok hazajönni tánc előtt... és még enni kéne... meg tanulni... de annyira nincs erőm semmihez, ja hát kicsit nyűglődöm.

Pfff amugy azis mennyire fless h anyám reggel megőrült??? MINDENBE amibe tudott belekötött, és szabályosan menekültem itthonról suliba... Nem, ez nem a "jót akarok mert az anyád vagyok" kötözködés volt. Ez a "bal lábbal keltem fel ezért a jobbal még gyorsan rádrugok h jó legyen" kötözködés.... Nem értem, ma vagy én reagálom túl az emberi hülyeséget, és a történéseket, vagy tényleg mindenki megzeberedett... na mindegy. megyek gatyátszárítani.

Először egy apró komment: amikor ezt a verset először olvastam, rázott a hideg, patakokban ömlöttek a könnyeim, és nem értettem, hanem átéltem. Azóta bármikor olvasom, még mindig könnyezem. Ez a vers áll hozzám talán a világon a legközelebb:

"Alkonyban szálltunk
Együtt a tavon,
Idegen ölű,
Ringató ölű,
Félelmes ölű,
Mélyvizű tavon.
Régi kínoknak
Bús köntösében
Úsztunk a tavon
S az éjre vártunk.

Öreg hajósunk
Karja reszketett,
Havas ormokról
Zúgtak a szelek,
A tó harsogott,
Hívott, kiabált,
Zúgott, jajgatott,
A tó nevetett.
Szálltunk, hajóztunk.
(A kínjainkat
- Súgtam csendesen -
Oldjuk végre fel.
Szent sír ez a tó,
Szerelmes karú,
Titkot őriző.
Ez ölelni tud,
Örökre ölel
És áldva ringat.
Nem tudja senki,
Ha ő átkarol,
Zuhanjunk, gyere.)
Ő néz, néz reám
És búsan tekint
És vágyón tekint
A partok fele.
Szállunk, rohanunk:
Óh, menni, menni,
Óh, élni tovább,
Bús kínok alatt
Járni, szenvedni,
De lenni, lenni.
A tó nevetett
Utánunk vadul,
A mélyvizű tó,
Idegen ölű,
Szerelmes ölű,
Áldott karú tó.
A tó nevetett
S bármerre megyünk
Azóta mindig:
Minden alkonyon
Halljuk nevetni."

Annyira hihetetlenül csodálatos...<3

1. Egyetlen fajta ismert rénszarvas sem tud repülni, de mivel több mint 300.000 olyan élő organizmus létezik, amely még besorolásra vár, bár ezek nagy része ízeltlábú vagy baktérium, nem zárhatjuk ki azt, hogy a Mikulás mégis repülő rénszarvason közlekedik. 2. A földön 2 milliárd (2.000.000.000) 18 éven aluli gyerek van. De minthogy a Mikulás nem törődik a hindu, zsidó, buddhista vagy mohamedán gyerekekkel, így a munka a 15%-ára csökken.(378 millió). Háztartásonként 3,5 gyerekkel számolva ez 91,8 millió otthont jelent. Fel kell tételeznünk, hogy mindenhol akad legalább egy rendes gyerek. 3. A Mikulásnak, - hála a különböző időzónáknak és a föld forgásának - 24 helyett 31 óra áll rendelkezésére az ajándékok kihordására (ha feltételezzük hogy keletről nyugatra halad, ami logikusnak tűnik). Ebből az következik hogy 822,6 látogatást tesz másodpercenként. Ez azt jelenti, hogy 0,001 másodperce van minden egyes háznál, hogy lepakoljon, beugorjon a kéményen, megtöltse a zoknikat, a többi ajándékot szétszórja a fa alatt, visszamásszon a kéményen keresztül és felpattanjon a szánra. Ha feltételezzük hogy szóban forgó 91,8 millió otthon egyenletesen helyezkedik el a föld felszínén (ami persze nem így van), akkor két ház között a távolság 1,2 km. A teljes út pedig 117 millió (117.000.000) km, nem számolva azokat a kitérőket, amiket még a Mikulásnak is meg kell ejtenie. 4. Ez azt jelenti, hogy a Mikulás szánja mintegy 1000 km/s (1000 kilométer per másodperc) sebességgel halad, a hangsebességnél 3000-szer gyorsabban. (Egy hagyományos rénszarvas kb. 25 km-t tesz meg egy óra alatt, ha nagyon siet.) 5. A szán rakománya egy újabb érdekes kérdés. Feltéve, hogy minden gyerek egy kb. 1 kilogrammos ajándékot kap (ami röhejesen kevés), akkor a Télapó szánja mintegy 321.300 kg-ot nyom. Nem számítva a Télapót.(aki ha tényleg minden otthonban eszik egy kis édességet, mondjuk 2 szaloncukrot, akkor az út végére pontosan 2.943.000 kg-ot hízik, de ettől az apróságtól most eltekintünk.) Egy hagyományos rénszarvas max. 150 kg-ot képes elhúzni a földön. Még ha feltételezzük, hogy a repülő rénszarvas (lásd: első pont) tízszer ennyit képes elhúzni, akkor is minimum 214.200 kell ahhoz, hogy az egész szánt (Télapó nélkül) elhúzza. Ez a sok szarvas 353.430 tonnára növeli az egész pereputty súlyát. Csak összehasonlításképp jegyzem meg, hogy ez négyszer olyan nehéz, mint az Enterprise nukleáris meghajtású anyahajó. 6. Ha ez a 353.430 tonna súlyú szán 1000 km/s-os sebességgel közeledik, akkor nagy légellenállásba ütközik. A légellenállás felhevíti a rénszarvasokat. A két vezér rénszarvas másodpercenként 143.000.000.000.000 (143 trillió) Joule energiát nyel el. Elhanyagolható idő alatt égnek el, (eközben 234.000.000.000 decibel erejű robbanás hallatszik) kigyújtva maguk mögött a többi rénszarvast. Az egész szán (a rénszarvasokkal együtt) 4,26 ezredmásodperc alatt ég el. A télapót, akire eközben 297.500 N centrifugális erő hat, 120 kg-os Télapó esetén (ami nagyon kevés) 8.207.123 kg-os erő préseli a szán háttámlájához. Én hiszek a Mikulásban...

~

Most vergődsz a boldogság és üresség között,

Reméled, hogy eszed helyett a szíved jól döntött,

Akarod minden érintését, csókját, lélegzetét,

Érezni akarod minden gondolatát és tettét,

Semmit nem tudsz róla, mégis szerelembe kerget

Vajon ha bántani fog, bírod-e a terhet?

Ha ébrenlét és álom között kellene döntened

Biztos hogy a valóság bármit is jelent neked?

Csend, nem akarlak most csitítani téged,

De csak akkor válaszolj, ha tényleg úgy véled

Ha tényleg átgondoltad, érdemes-e felkelni,

És ezt a kérdést már fel se mered ezek után tenni.

Nagyon reméled, nem csak illúzió a boldogság,

Mert ez az érzés, mint fénysugár, mindent átvág.

Válladra ült nemrég a szerelem színes madara,

És megrohant az érzelmek elsöprő hada,

Az óriási sereg úgy érzed most végre sikert arat,

Jobb, ha a szíved dönt, és az eszed csendben marad.

 

L.G.

~

Ma már a 3. SMS-t kapom, egyre viharosabban tombolnak bennem az érzések, és egyre többször olvasom el őket egymás után, sőt egyre jobban, és több ideig mosolygok.:)

Az hogy beteg vagyok, az egy dolog, de hogy még izomlázam is van, és a hátamat is elaludtam... hát baszki.:D Az orvos mára meg holnapra írt ki.

Most ShowderClub-ot nézek, kicsit szakadok.:D Esküvőkről van szó, eszembe jutott az augusztusi móka, hát az nem volt középszerű. 2 unokatesóm, öcsém, meg én... 3 fiú között felnőni nem arról szól hogy hercegnő akarsz lenni, meg barbizol, főleg autókkal játszottam, és később sem volt túl sok lányos hobbim, így az alkoholizálós történetek is durvábbak mint egy hasonló korú lánynál. A versenyszellem megvan bennem is, bennük is, így rendszerint a sárga földig ittuk egymást, ha épp arra került a sor. Az esküvő az isten háta mögött volt Harkán, szakadt az eső, a bányászati múzeumba érkezve kb 20 perccel lekéstük a szertartást, áztunk egy kicsit, aztán átmentünk egy kertbe, egy sátor alá, 8kor már enyhe illuminált állapot, 10kor részegen táncoltam, 11kor földön másztam, fél12kor chachazni tanítottam a nagyanyámat, éjfélkor cigányzenére partyztunk a fiúkkal, fél1kor az öcsémet etettem, 10 perccel később kisértem hányni... utána folytattuk az ivást, 3 környékén leléptünk, lefeküdtünk. Másnap reggel fél9kor édesanyám dörömböl az ajtón, és elmentünk KIRÁNDULNI...:D Így néztünk ki (és anyu napszemüvege a fejemen nem véletlenül van.:D):

De szeressem ezeket az emlékeket a balfasz bandával.:)<3

A mikulás annyira szeret, hogy hozott nekem egy gigantikus megfázást köhögéssel fejfájással meghalással. Reggel nem tudtam megmozdulni olyan fokon fájt az élet.:D De nem gáz, mióta felkeltem olvasok, elkezdtem egy viszonylag érdekesen induló könyvet, közben literszámra iszom a forró teát, és nyugis zenét hallgatok. (a salsából most egy időre besokalltam)

Na hát wellness. Annyi minden történt, hogy tegnap este már nem fogtam fel hogy beszélnek hozzám. Enyhe fáradtság.

Pénteken 10kor elindultam a suliból a nyugatihoz az összes mérhetetlen mennyiségű haszontalannak tűnő kacattal, és még annál is több alkohollal felszerelkezve. Fél 11körül Zsolti összehalászott, addig a rendőrök igazoltattak, de abba már nem tudtak belekötni h hanuka van.:3 Dél után egy picivel már lent is voltunk, lezuhanyoztam, leültem az ágyra, és eldőltem, kb fél5ig aludtam. Utána kezdődött a dolognak a mókásabbik része... Különböző emberekbe különböző hülye helyeken rohantam bele, elbeszélgettem mindenkivel, aztán go órára. Első körben L.A. Salsa footwork volt Bartoval, stílusosan az ablakon át érkezett, már meg se lepődöm.:D Kicsit elvéreztem footwork téren...>_< Utána Balázs meghajtott minket Salsa Jazzen, kb ez az egyetlen óra aminek éreztem eddig az eredményét, mert nem dőlök el egy forgás után mint a bot, ahogy szoktam...:D Köv. óra haladó kubai Atiékkal, valaki a kezeink között átnyúlva pofántörölt, mert elfelejtettem odarakni a kezemet... Az óra közepén megjöttek papiék az ellátmánnyal, onnantól masszív alkoholizmus!

Vacsi előtt felrohantunk a szobába valamiért, de mire felértünk elfelejtettük, úgyhogy helyette ittunk egy kört, meg ettünk Papi töktortájából, ami valljuk be hihetetlen jól sikerült.:3 Vacsinál már egymást támasztottuk Esztivel, visongtunk, örjöngtünk, és megpróbáltuk diszkréten elnyomni a részegséget azzal h csak szimplán gázok voltunk.:D

Vacsinál megtámadtam Őt, hogy 208-as szoba, nem kevés mennyiségű alkohol, és egyébkéntis. (Nem tagadom hogy volt bennem hátsó szándék) Felmentünk esztivel, kisminkeltem őt is, meg magamat is, merthogy vörös-fekete party, démoni hatásra mentem, de részegen ne várja tőlem senki h megtaláljam a fejemet... Bontottunk egy pezsgőt... egy pálinkát... meg talán még a rumot is... na mindegy. Balázs is lassan befutott.:3 Ittunk, elvoltunk, Eszti berosszult.

Igazából most leírhatnám hogy mi történt, de nem fogom, majd egyszer visszatérek rá.:3

(Itt kicsit összefolynak az események) Balázs elment, Eszti feküdt, én zokogtam, kinyitottam egy üveg bort, ki akartam ütni magam, lesírtam a sminkemet, átmentem Zsoltihoz, mert beszélgettünk a kocsiban, és ő volt az egyetlen akinek nem kellett semmit mondanom hogy tudja, nem szabad kérdeznie, aztán amikor viszonylag megnyugodtam, össze kellett szedni Esztit is.... Fázott, nem akart kimászni az ágyból, és nagyon szarul volt. Kirángattam a takaró alól, és kivasaltam a haját, gyönyörű volt, és jobban lett.:))) Kisminkeltem magam, aznap harmadszor, és lementünk bulizni.:3 Pici tánci, utána Jack&Jill...

Viccesnek vicces volt, Ati és Berci között választhattam, Atihoz 1,5 éve járok, és 1szer táncoltam vele összesen, Berci meg vonalas, és esélytelen hogy követni tudjam, szóval majdnem hogy mindegy volt, végül Attila lett a befutó. Lement a "verseny" iszonyatosan szét voltam csapva, úgyhogy még élveztem is, kicsit tettük a hülye fejünket, volt abban minden salsától a mátrixig. Fogalmam sincs h ki nyerte, arra a részre örök homály borul. Balázs beadta a földönmászást, magamban mosolyogtam rajta. Ati beadta a kézenállást a sarokban, majdnem eldőlt, kiröhögtem.:D Utána felrohantam a szobába a cigimért, visszarohantam, és ahogy leért a lift a földszintre meghallottam a Via-t ami elég érzékenyen érintett, és táncolni akartam rá vele, mert mindig ő jut eszembe erről a számról, de beléptem a terembe, és Esztivel táncolt, ami kibaszta a biztosítékot, és mentem vissza a szobába a boromért. 1-2 tánc után megint visszatért belém a bolond, rohantam egy kört, mindenkit boldogítottam, Zsoltival táncoltunk egyet a folyosón...:)

Leültem Gera, Balázs, Berci, és még kitudja kik álltak a pult (és a congák) mögött, de szóval eléjük a borommal. Balázs megkapta a bort, Berci gigantikus és határozott kézmozdulatokkal mutogatta h ne adjak neki, hát nem is tudom miért...:D (Kivolt mint a szemét) Utána számomra ismeretlen eszközzel felcsábítottam a 208-asba inni, rácsukódott a liftajtó, sírvaröhögtem, nagyon aranyos volt.:) Utána már nem mentünk vissza bulizni, sokáig feküdtünk, és beszélgettünk, amíg Eszti meg nem érkezett, utána kiültünk a folyosó végére, és folytattuk...:) Imádok vele beszélgetni.^^ (Amúgy tiszta fura, a legkisebb hülyeséggel is meg tud nevettetni) Megbeszéltük mi lesz velünk, most együtt vagyunk. Még nem hittem el teljesen...:) 5körül feküdtem le aludni, de felkeltem 6kor, és 8kor, 9kor már nem aludtam vissza, hajatmostam, zuhanyoztam, stb...

Ledzsaltunk reggelizni, nálam maradt Balázs kalapja, amikor láttam h ott ül az előtérben, a fejére tettem, mert igazából fogalmam se volt h mit csináljak, és ez tűnt a legpraktikusabbnak, ebből azt gondol amit szeretne.:)

Reggelire nem sokat ettem, egy kis kerekes zabonapelyhet, meg ananászlét, de már ennyi is betett... Utána kiültünk az előtérbe, és ott döglődtünk, franc fog bemenni zumbára ugrálni reggel másnaposan. (kb az volt bent aki akkor jött.) Az első órám déltől volt, Bejja-stylera kellett volna mennem, de helyette bezúztam kezdő L.A.-re, az most jobban izgatja a fantáziámat, jobban élvezem ha abban szerencsétlenkedem, mintha a kubait még az 1001. változatú csípőkitolással díszítem. (legalábbis jelen pillanatban).

Ebéd->átöltözés->citromossör->baromkodás a szobában-> AFROSALSA<3 (szivemcsücske az afro, imádom.^^) Mindezeket követően bátor módon bepróbálkoztam egy haladó L.A. salsa-val, és fura módon jobban ment mint amire számítottam.:) Az óra közepén az ablakon át távoztam cigi-szünetre, és életem egyik legszebb naplementéjét láttam.:) Viki és Papi megzeberedtek, mert körbesétálták a tavat... De hogy honnan volt rá energiájuk??? Visszamentem az óra végére, de megrohamoztak minket azok akik a musicality órára jöttek. Az se volt rossz, de az első 10 perc után hisztiroham és sírógörcs kerülgetett, kb egyszer nem sikerült megcsinálnom amit kellett volna, és tényleg ott tartottam hogy kiállok és feladom. (nem tettem) Az óra második fele párostánc alapon működött, azt tudtam csinálni, annyira nem szerencsétlenkedtem, és nagyon tetszett, közel állt ahoz ami nekem ki van tűzve célként.:) A kh. - haladó L.A. órán már nem csak közel jártam a hisztirohamhoz, kb negyed óra után sírógörcsöt kaptam, leüvöltöttem 2 srác fejét, és leültem sörözni.:DDD (rájöttem h nem az ő hibájuk volt, de akkor is nyűgös vagyok ha kitörik a karom.) Ez volt az a pont ahol tudtam, hogy nem tudok többet koncentrálni, szellemileg is és fizikailag is kimerültem, úgyhogy eldzsaltam wellnesselni, iszonyú jól esett azt a 1,5 órát a forró vízben tölteni, beszélgetni, lazulni.

Tanulva az előző napi hibámból, a szombati bulihoz még azelőtt akartam sminkelni, hajat csinálni, és felöltözni, mielőtt elkezdek inni, úgyhogy gyorsan lerohantam vacsizni. Balázzsal együtt vacsiztunk, Eszti pont ezen háborgott az ebédnél, hogy miért nem képes a barátnőjéhez ülni, ha már az vagyok. (Engem tulajdonképpen nem izgat h hova ül ebédnél, nem ez egy kapcsolat alapja, nem vagyok hülyepicsa h eldöntsem mit csinál) Szoval együtt vacsiztunk, aztán felmentem készülődni, a hajam és a sminkem megvolt amikor ő is csatlakozott.:) Iszogattunk, Ő, Eszti, Papi, meg én, folyamatosan rosszabbnál rosszabb szójátékokon szakadtunk sokáig, aztán papi lelépett házalni, Eszti meg rövid időn belül utána ment, kettesben maradtunk, miattam késte le a jelenését, mint csapatvezető. Nagy buli volt az este, ittunk, táncoltunk, rohangáltunk, elvoltunk, aztán "hazakisért", még dumáltunk egy ideig, aztán ő is ment aludni.:)

Másnap reggel nem volt olyan egyszerű a kelés, gyors zuhany, aztán go reggelizni, vittem esztinek is reggelit. Vasárnap már nem volt semmi konkrét, ami érdekelt, az a Salsa Jazz, és a showstyle volt, de az utóbbin egy kezdő2 csoportból származó srác csapott le rám, és el is ejtett, szóval kiálltam, és csatlakoztam a wellness-es brigádhoz. Balázs kijelentette h 2kor indulás van, de ő nem tudta amit én, már a jazz után becsomagoltam, így minden másra jutott még időm, elvoltam még, beszélgettem mindenkivel egy picit, aztán elindultunk. Elmentünk kajálni, bár iszonyatosan nem volt étvágyam, muszáj volt ennem valamit, ha estére nem akartam megint rosszul lenni.

A kocsiban eleinte félálomban szenvedtem, aztán sikerült magamhoztérni. Annyira jól esett, hogy egész úton fogta a kezemet, többször zavarbajöttem, beleborzongtam abba, ahogy hozzám ért. Nem tudom mi van velem, azthiszem beleestem.:) Innentől már menthetetlen vagyok, mert a wellnesses beszámoló helyett is nagyrészt róla írtam, rá gondolok, és megőrülök.:) Najóóóó.

Most muszáj felmennem orvoshoz, ki kell iratnom valami gyógyszert, ha így folytatom megfulladok.:(

A reggel viccesen indult, ma az ujjammal sminkeltem, mert mindent elcsomagoltam, 101 kiskutyás fogkefével mostam fogat, és nem fésülködtem. Végigcibáltam a hóban a bőröndömet, majd feldobtam a buszra ami fél órát állt a dugóban a 10 perces menetidő helyett. Most még kb 5 perc az informatika órából, és rohanok ki a nyugatihoz, ami dettó vicces lesz, mert mire a hóban felrángatom a bőröndömet, és eljutok odáig... na mindegy... Már nagyon várom, érjünk oda mihamarabb!!!:)) A wellnesses jelentés leghamarabb vasárnap este várható. INDULÁÁÁÁÁÁS!!!!!!!!!!<3:)

Mwááá!! Holnap megyünk wellnessre, suliban az első 2 órán leszek csak bent, utána dzsalok át a nyugatihoz, Zsolti összeszed, és viharzunk is le Tiszafüredre.:)

Perpillanat befejeztem a körömfestést, és úgy-ahogy vele kommunikálok chat-en, de nem aktív, bár volt néhány olyan megnyilvánulása, amikor igencsak virult a hülye fejem.:)

Pozitív, hogy korán terveztem lefeküdni, negatív, hogy már most rohadt késő van ahoz képest...

A csomagolás meghatározó része volt a sokk:

Szombat este a buli témája a "Szappanopera-szökevények", azaz szappanopera-hősnek/hősnőnek kell öltözni, és különböző elmés feladatokat kapunk... hát... Már a beöltözés része vicc, mert kitaláltam mit veszek fel, és nyugodt voltam. Ma el akartam csomagolni, és kiderült hogy nincsen már meg az a csodálatos gyöngyszeme a ruhatáramnak, úgyhogy mélyebbre kellett ásnom... Kérszer annyira durvát találtam, szerintem majd lesz rólunk kép, de már így is nocomment. Eleget kell majd inni hozzá, hogy kitegyem a lábamat abban a ruhában...

Most ott tartok, hogy beállt a hátam a görnyedt pozícióban való körömfestéstől, mert 4 különböző lakkal álltam neki, és ebből 3 a közepén kifogyott. Most egy gyönyörű gyöngyház-szerű fehéres mindenfélés műalkotás sikerült, + rájöttem h még mindig kétkezes vagyok.:)

Mára azthiszem ennyi, és még mindig pörgéééés: HOLNAP WELLNEEESS!!!!!<3

Rájöttem hogy hihetetlenül helyes és cuki szemüvegben.:))) Mwáá.^^

A mai napom stílusosan az orvosnál kezdődött, utána a buszig még volt 20 percem, sétáltam egy kört solymáron a hóesésben, közben zenéthallgattam, már csak a forraltbor meg némi társaság hiányzott volna, de így is tök hangulatos volt.:)

Suliban a szokásos semmi történt, viszont a 2 rajzot élveztem. Ja, és egész nap csütörtök-flashem volt, folyamatosan olyan érzésem volt ma mintha csütörtök lenne. Lehet h azért mert szeretném ha gyorsan péntek lenne már.:3 Megvan a szobabeosztás, Esztivel leszek együtt, egyik nővérem, 100 hogy jól elleszünk.:D

Délután agybajosan rohangáltam, néha tudtam h még csak szerda van, néha nem, ezért volt h nyugton ültem, és volt h eszeveszettem pakoltam, aztán 10 perc után rájöttem h mágneses viharban vagyok... Nekiálltam hajatmosni, elkéstem matekról, nem ettem rendesen.

Lementem son-ra, rájöttem h sokat vonalazok, és nem tudok son-ni. vagy csak fáradt voltam. Meg legkevésbé se azzal foglalkozott senki amivel kellett volna. Esztivel röhögőgörcs.

Szilvu: Esztivel folytattuk a röhögőgörcsöt. Óje. két új fogalmunk született:

1. Kerekes-vonalas (hu-húúú)
2. zabonapehely

Alkottunk rendesen, forraltboroztunk, táncoltam igazából vagy kettőt.. najó legyen három, de nem volt sok. Hazafelé anyuval megvitattuk h jövőhét szerdán ő is lejön, megnézi mit művelek, és ő is táncol. Juhééé (sokáig maradok, és haza lesz vive a seggem!!:D) Mára kb ennyi.:) Holnap suli után jövök haza, összeszedem magam, bepakolok, és korán lefekszem, mert PÉNTEKEN MEGYÜNK WELLNESSELNIII!!!

Jelmagyarázat: Az első 2 tussal van, mindkettő aránytalan, és női fejet ábrázol, az első múlthét szerdai rajzról van, a második az mai rajzról, a harmadik pedig grafittal, és hát... remélem nem kell magyaráznom mit ábrázol, de az is aránytalan, ez egy kémia óra szüleménye.:3

Igazából a mai napnak nem sok tanulsága van, de bölcsen meg tudom fogalmazni.

1.  Ne zabálj össze minden szart, mert elcsapod a gyomrodat, reggel hányni kelsz fel, és egész nap csak kekszet meg pirítóst ehetsz, amitől hisztis és ingerlékeny leszel, mozgáshiányod lesz az egésznapos bezártságtól, ugyanakkor annyi energiád sincs hogy felállj és megcsinálj bármit amit kéne...kényszerpihenő...
2. Ne írj ki minden szart blogra, rámjött ma a frász amikor vele chat-eltem, és közölte hogy nem kéne diétáznom, fogalmam sincs honnan tudja, kicsit sokkot kaptam, lehet h olvas. Bár nem hiszem, miért tenné? Mindegy. Lehet hogy mondtam, de elfelejtettem, úgyis annyi mindent beszélek össze-vissza, le se lehet néha lőni.
3. fogyózni és figyelni arra h mit eszünk teljesen más, ezt most és itt nyomatékosan jelzem. Figyelek arra h ne egyek olajos magvakat, mert csúnya lesz tőle a bőröm, figyelek, hogy sok vitamint vigyek be, kevesebb mérget (pl szar egészségtelen kis rágcsák, édességek, stb), és igyekszem a fennmaradó 2,5 nap folyamán rendszeresebben enni, de nem fogyózom. Igen lehet h voltam 45 kilós, és modell-alkat, és minden jól állt, de leszarom, jobban szeretek enni annál, hogy megvonjam magamtól az olyan apró örömöket mint a csoki, süti, isler, keksz, tejszínhabos fagyi, meg egyebek. Valószínű h ha felveszem a fürdőruhámat akkor kiakadok a kis hájacskáimtól, de igyekszem nem rástresszelni magam a tökéletesség hajszolására, mert mindenkinek úgyse fogok megfelelni, közhelynek hangzik ugyan, de ez van. Ilyen szempontból felnézek, és büszke vagyok a régi önmagamra, leszartam h az emberek mit gondolnak rólam, zöld-fekete hajjal, tüllszoknyában, fűzőben, szakadt harisnyában, brutális sminkkel szaladgáltam az utcán, és nem érdekelt, ha beszólnak, nem vettem magamra, hobbiból visszaszóltam néha, de igazából a legkevésbé sem foglalkoztam velük... nem is tudom h anno mit vettem komolyan. Úgy éreztem nincs semmim, és nem tudok mit veszteni, minden mindegy volt. Jópár dolgot megbántam, de maradtak emlékek, élmények, olyan jellemvonásaim, amikre büszke leszek még egy jó ideig, és szivesen emlékszem vissza. Na, de egy kicsit elkalandoztam, szóval jöjjön a mai nap következő tanulsága:
4. Ha időben elkezdesz csomagolni, nem veszed fel azokat a ruhákat, amiket el akarsz vinni magaddal, ezáltal kevésbé van stressz a mosás körül. tiszta praktikus, főleg nekem, aki mindent az utolsó pillanatra hagy, és soha nincs kész semmivel időre.:)
5. anyut salsa-zni tanitani jó buli, vicces, és közelebb hoz minket, gyakrabban kéne megejteni.:)))

Mára ennyi, ledőlök arra az 5 órára aludni, holnap hosszú nap lesz, és még csak szerda... Pedig úgy várom már ezt a nyomorult wellnesst!!!!!:))<3

Pénteken megyünk le wellnessre, és tegnap (hétfő) óta odafigyelek magamra, mert tökéletesen kell kinéznem. Nem csak azért mert fürdőruhában kell lennem (ami nálam már magában depressziót vált ki), hanem mert ott lesz ő is, és muszáj valamiféle hatást gyakorolnom rá. Teljesen meg vagyok őrülve, tojást szárítok a fejemre (tényleg hatásos, tisztít, és hidratál!!!!) hasizmozok, diétára fogtam magam, nem tudom megéri-e... ÁÁÁ. Majd kiderül pénteken... vagy szombaton... vagy vasárnap...>_<

Nos. Pénteken utazunk le Tiszafüredre salsa-wellnessre, és igencsak rá kéne már készülni, elgondolkodtam hogy mi fog kelleni, most következzék egy lista a bőröndöm jövőbeli tartalmáról:

• 1 üveg házipálesz
• 2üveg füredi bor
• 1 üveg vodka
• 1 karton buborékos víz
• fanta
• táncolós-ezdős cucc 3 napra
• fürdőruha+papucs!
• tisztálkodószerek
• sminkcucc
• hajvasaló+göndörítő (hajszárító ott van!^^)
• apró rágcsálnivalók

És ami az esti bulikhoz fog kelleni:

-Péntek:

• Fekete cicagatya
• fekete felső
• vörös tüllszoknya
• soksok vörös kiegészítő
• + a slusszpoén a szereléshez, ami még titok.:D

-Szombat:

• Ezüst tűsarkú csizma
• fehér neccharisnya
• lila testhezálló ruha
• rózsaszín-ezüst tollboa
• hatalmas lila mű-rózsa
• ezüst karikafülbevaló, ékszerek...stb...:D

Gyönyörűek leszünk este. Véralkoholszint szempontjából is, és öltözékileg is.:D